Hát, akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elindítanám ezt az izét. Nem depihalomnak szánom, ráadásul vannak nálam sokkal rosszabb állapotban lévő emberek is fizikális képességektől függetlenül. De. Kicsit mesélnék ezt-azt. Igyekszem nem önismételni, de bizonyára megesik majd.
Mai témánk tehát...
Miért ne misztifikálj túl?
Megfigyeltem, hogy a sérült embereket szeretik valamiféle lelki tisztasággal jellemezni, felsőbb érzelmi kasztba helyezni. De meg tudod mondani mire fel? Miért ez a nagy kivételezés? Nem akarsz megbántani? Elárulom, ennyi erővel egészséges embertársaid lelkét is féltened kellene, mert pont annyira törékeny, mint az enyém, csak ők nem kívül viselik a problémáikat.
Miért lennék én annyival több és jobb, mint bárki más csupán alanyi jogon?
Elárulom, nem vagyok. Nekem is járt a feketepont az iskolában, én is szegtem szabályt eleget, voltam igazságtalan másokkal, ahogy velem is voltak igazságtalanok mások. A Karma Police nem válogat. Nőből vagyok, nyűgös vagyok, szeretem a divatot, borzasztó a térérzékem, aktivista vagyok, bulizok, iszok, néha konszolidáltan, néha nem éppen, néha örömömben, néha bánatomban, de sosem egyedül. Előbb akaszt ki a nagy fenekem, mint az, hogy nem tudok futni. Szeretem a jó koncerteket, olyankor megszűnik egy kicsit a világ. Tudok mérges lenni, nagyon mérges lenni. Nyilvánosan megütött férfiak száma, kettő. Szerelmi bánatból is jutott, meg utánam is futottak. Szoktam csúnyán beszélni, ha a helyzet megkívánja. Világéletemben béna voltam matekból és franciából. Nem igazán érdekel, ha túl hangosan hallgatom a zenét. A 90-es évek boldog gyerekkora vagyok. Utálok reggel felkelni, kedvenc együttesem a 9gag. Halogatok mindent, mint a rohadtélet. A prioritásérzék sem a legerősebb oldalam. Szeretem a jó kajákat, ha ideg vagyok, kimutatom. Nagy a szám, de, ha kell, hazudok. Örülök, hogy mindjárt összeáll az At The Drive-In. A viráglelkű emberek különben sem olvasnak Palahniukot. Sok embernek vagyok hálás. A fájdalmas humoromért minden felelősség apukámat terheli! De még így is nevetek eleget. Több BBC-t nézek, mint magyar államit, ennélfogva a brit bulvár az erősségem, ezek után senki ne kérdőjelezze meg az eszem! Igyekszek senkit sem kibeszélni, másokat is leállítok ilyenkor, leginkább attól való félelmemben, hogy ezt velem is szemrebbenés nélkül tenné meg az illető. Akárki akármit mond, a férfiaknál pletykásabb nincs. Szoktam késni is. A lila hajról meg az acélbetétesről sikerült leszokni, de szeretem, ha színesen virít a körmöm. Érdekel a logika mások nézőpontja mögött. Szeretek szeretni. Meg fagyizni. A lelkem meg rég eladtam gumicukorért, de pszt…
Sokat nosztalgiázom, a jövőn is.
Látod, látod, ne zárj a szentimentalitás rózsaszín falai közé, mert a végén még meglepődsz, mert emberből vagyok én is.
A blogcím meg innen, minden benne van:
Mai témánk tehát...
Miért ne misztifikálj túl?
Megfigyeltem, hogy a sérült embereket szeretik valamiféle lelki tisztasággal jellemezni, felsőbb érzelmi kasztba helyezni. De meg tudod mondani mire fel? Miért ez a nagy kivételezés? Nem akarsz megbántani? Elárulom, ennyi erővel egészséges embertársaid lelkét is féltened kellene, mert pont annyira törékeny, mint az enyém, csak ők nem kívül viselik a problémáikat.
Miért lennék én annyival több és jobb, mint bárki más csupán alanyi jogon?
Elárulom, nem vagyok. Nekem is járt a feketepont az iskolában, én is szegtem szabályt eleget, voltam igazságtalan másokkal, ahogy velem is voltak igazságtalanok mások. A Karma Police nem válogat. Nőből vagyok, nyűgös vagyok, szeretem a divatot, borzasztó a térérzékem, aktivista vagyok, bulizok, iszok, néha konszolidáltan, néha nem éppen, néha örömömben, néha bánatomban, de sosem egyedül. Előbb akaszt ki a nagy fenekem, mint az, hogy nem tudok futni. Szeretem a jó koncerteket, olyankor megszűnik egy kicsit a világ. Tudok mérges lenni, nagyon mérges lenni. Nyilvánosan megütött férfiak száma, kettő. Szerelmi bánatból is jutott, meg utánam is futottak. Szoktam csúnyán beszélni, ha a helyzet megkívánja. Világéletemben béna voltam matekból és franciából. Nem igazán érdekel, ha túl hangosan hallgatom a zenét. A 90-es évek boldog gyerekkora vagyok. Utálok reggel felkelni, kedvenc együttesem a 9gag. Halogatok mindent, mint a rohadtélet. A prioritásérzék sem a legerősebb oldalam. Szeretem a jó kajákat, ha ideg vagyok, kimutatom. Nagy a szám, de, ha kell, hazudok. Örülök, hogy mindjárt összeáll az At The Drive-In. A viráglelkű emberek különben sem olvasnak Palahniukot. Sok embernek vagyok hálás. A fájdalmas humoromért minden felelősség apukámat terheli! De még így is nevetek eleget. Több BBC-t nézek, mint magyar államit, ennélfogva a brit bulvár az erősségem, ezek után senki ne kérdőjelezze meg az eszem! Igyekszek senkit sem kibeszélni, másokat is leállítok ilyenkor, leginkább attól való félelmemben, hogy ezt velem is szemrebbenés nélkül tenné meg az illető. Akárki akármit mond, a férfiaknál pletykásabb nincs. Szoktam késni is. A lila hajról meg az acélbetétesről sikerült leszokni, de szeretem, ha színesen virít a körmöm. Érdekel a logika mások nézőpontja mögött. Szeretek szeretni. Meg fagyizni. A lelkem meg rég eladtam gumicukorért, de pszt…
Sokat nosztalgiázom, a jövőn is.
Látod, látod, ne zárj a szentimentalitás rózsaszín falai közé, mert a végén még meglepődsz, mert emberből vagyok én is.
A blogcím meg innen, minden benne van:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése